filmvetítő

Fogalmam sincs hol kezdjem. Elég megosztó ez a film. Elég közepes kritkákat kapott, mégis jelölték a legjobb film Oscar-díjára. Érzelgősnek tűnt, még is izgalmasnak. Furcsa érzéssel ültem be a filmre. Mosolygó arccal jöttem ki.

Adott egy nagyon furcsa srác. Sokkal szorosabban kötődik az apjához, mint az anyjához. Folyton játékokat játszanak, és az apja mesél neki egy bizonyos 6. körzetről New Yorkban, ami eltűnt az idők során. A gyerek folyton ezt kutatják együtt, és nagyon boldogan élnek. Aztán beüt 9/11, az édesapa életét veszti. Hihetetlen megrázkódtatás ez Oskar számára, aki nagyon nehezen dolgozza fel ezt a dolgot.

Egyszercsak talál aztán egy kulcsot az apja szekrényében, az alábbi névvel: Black. Itt kezdődik a történet, Oskar végigjárja a város összes Black nevű emberét, hátha valamelyikük kapcsolatban állt az apjával. Furcsa ötlet, el kell ismerni, de egy elkeseredett fiútól, aki nagyon erősen kapaszkodik az apja emlékébe, nem lehet jobbat várni. Miután apja meghalt, Oskar nagyanyjával beszélte meg a problémáit, de még inkább senkivel, csupán magában tartotta, őrölve magát a dolgokon. Nála azonban él egy titokzatos Bérlő, akiről senki nem tud semmit, a nagyanyja pedig nem ebszél róla. Mégis emellett szerethető fiú Oskar, nem lesz egy depressziós őrült, sokkal inkább elszánt és magabiztos, miközben apja kulcsának zárát kutatja.

A színészekről annyit tudnék mondani, hogy zseniálisak. Az emlékképekben gyakran visszatérő Tom Hanks Oskar apjaként szuper mint mindig, Sandra Bullock pedig nem szerepel sokszor, de amikor igen, akkor nagyon hiteles. A titokzatos Bérlőt játszó Oscar-jelölt Max von Sydow ugyan néma, mégis annyira érzelemdús és szerethető, hogy nem lehet egykönnyen elfelejteni. A kétjelenetes Viola Davis pedig ugyanolyan érzelemdús mint a Segítségben, és még mindig lehengerlő. És egy valakit kihagytam: Thomas Hornt. Komolyan mondom, szerintem ő és Chloe Grace Moretz lesznek a következő generáció legnagyobb sztárjai. Igaz, Hornnak ez az első filmje, mégis sokkal jobb, mint szitne midnen gyerekszínész, nagyon hiteles, nagyon könnyű azonosulni vele, és nagyon illik a filmbe. A filmélményt növeli Alexandre Desplat csodálatos filmzenéje is.

Konklúzió: Különös filmet láttam, mégis azonnal megfogott és sodródtam vele, mitn kevés filmmel eddig. Nehéz megfogalmazni egy sorban a látottakat. Érzelmes film, lányok sírhatnának is rajta, mégsem csöpögős, hanem inkább feltámasztja bennünk a reményt, hogy igenis van miért küzdenünk. Nagyon jó filmet láttam: csak ajánlani tudom. A pontszám pedig 9/10.