Mivel épp az Oscar-szezon közepén járunk, úgy gondoltam, első posztokként leírom 4 Legjobb film-jelölt kritikáját. Kezdeném is a legfrissebb élménnyel, A 2012. február 16-án Magyarországon is bemutatkozó Utódokkal. A filmet idén 5 Oscar-díjra jelölték, a legjobb filmre,a legjobb rendezésre,  a legjobb férfi főszereplőre (George Clooney), a legjobb adaptált forgatókönyvre és a legjobb vágásra. A rendező, Alexander Payne már kapott Oscart a Kerülőutakért (Sideways). Most a már a legjobb dráma Golden Globe-jával büszkélkedő Utódokkal kaszálhat.

Az Utódok egy Hawaii családról szól, ahol az anya csónakbalesetet szenvedett, ezért kómában fekszik, az apa, Matt King (George Clooney) pedig hirtelen rájön: alig ismeri a lányait, pláne nem tud mihez kezdeni velük, ha hisztiznek, ha mérgesek vagy ha épp szomorúak. Ennek oka Matt ügyvédi állása, ami miatt hónapok óta alig látja családját. És ha mindez nem lenne elég, Mattnak és unokatestvéreinek épp most kell dönteniük egy óriási és gyönyörű földbirtok eladásáról. Apa legyen a talpán, aki ennyi mindent könnyen megemészt.

Kétségtelen, hogy az alapsztori is meglehetősen szövevényes, pedig mindez csak bonyolódik, amikor kiderülnek az egyes családtagok titkai és döntéseik mögött meghúzódó személyes érdekei. Persze mindez nem működne ilyen jól, ha épp New York koszos utcáit járnánk, és nem a Paradicsom csodás tengerpartjait és villáit. Ez a film egy nagyon nagy erőssége: Hawaii-t nem mint egy tökéletes nyaralóhelyszínt, hanem mint egy élet színterét mutatja be, ugyanolyan családi drámákkal, mint bárhol máshol.
 
A másik nagyon jó dolog pedig az, hogy hiába nézünk egy családi drámát, a film képes nevettetni. Nemhogy képes, de gyakran meg is teszi, két sírós jelenet között. Olyan mesterien hullámzik a vicces és a szomorú érzés, hogy nem tudom, hogy drámát vagy komédiát láttam. Talán inkább mindkettőt. Ehhez persze hozzájárul a jó színészi játék is. Clooney-t az alakításért Oscarra jelölték, amit meg is érdemel, hiszen remekül játssza el a nyakába szakadt dolgok alatt szinte összeroskadó családapát, míg a nagyobbik lány szerepében Shailene Woodley-t emelném ki, akit sajnos nem jelöltek Oscarra, de nagyon nagyot alakított első komolyabb filmjében.

Konklúzió: Nem muszáj egy családi drámának unalmasnak, megbotránkoztatónak vagy épp szörnyen szomorúnak lennie. Payne megtalálta az összhangot a nevetés és a sírás között, és remekül kidolgozott karakterekkel hozott el nekünk egy remek filmet. Nálam 8,5/10.